Sok szó esett már a szemfertőzésekről, az azt okozó fajokról és jellemzőikről, így ideje bemutatni a terápiás lehetőségeket is. A leggyakoribb klinikai terápiás szereket szeretném bemutatni a jelenlegi bejegyzésben, majd a következőben a már hozzánk került izolátumok antimikrobiális szerekkel szembeni érzékenységének laboratórium vizsgálatáról ejtenék pár szót.
A pigmentált gombák által okozott fertőzések kezelésére elsősorban a polién makrolid antibiotikumokat használják. Ezek a számos kettős kötést tartalmazó molekulák a gomba sejtmembránján fejtik ki hatásukat, ahol az ergoszterolhoz kötve roncsolják a membrán ozmotikus integritását pórust nyitva a külső környezet felé. Közülük az amphotericin B (AMB) máig a legszélesebb körben alkalmazott, leghatásosabb antifungális szer pigmentált gombák által okozott mikózis, aszpergillózis és zigomikózis kezelésében, annak ellenére, hogy a humán szervezetre kifejtett mellékhatásai közt szerepel az elektrolit egyensúly felborítása, anémiás és vesetoxikus hatás. A mellékhatások kivédése érdekében ma már liposzómás és lipid komplex formában alkalmazzák a hatóanyagot.
Szisztémás gombafertőzések kezelésére azol vegyületeket is használják. Hatásukat citokróm P450 függőC14-α demetiláz enzim gátlásán keresztül fejtik ki, melynek hatására C14-metilált szterolok halmozódnak fel a gomba sejtmembránjában az ergoszterol helyett, így amellett hogy nem megfelelő membránszerkezet fog kialakulni, a membránkötött enzimek aktivitása is módosul. Alacsonyabb toxicitása miatt napjainkban is a hosszantartó antifungális terápia fontos hatóanyagai. A legismertebb azolok közt említést érdemel az itrakonazol, klotrimazole, mikonazol, vorikonazol és ketokonazol, ez utóbbival valószínű már sokunk találkozott, hisz az egyik leggyakoribb korpásodás elleni sampon hatóanyaga.
Az előbbiekből is látszik, hogy a gombafertőzések kezelésében a legfontosabb hatóanyagok elsődleges támadáspontja a gomba sejtmembránja. Esetükben is egy foszfolipid kettős rétegről van szó, mely középen hidrofób, a felületén pedig hidrofil jellegű. Alkotóelmei közt vannak glikoproteinek, glikolipidek és szterolok, melyek ideális célpontok a sejtek elpusztításához.
